Jump to content

Takáts Ferenc

TAKÁTS FERENC (1910-2007)

Díszítőfestőként mindig törekedett az elősző korok alkotta ornamentális díszítések megmentésére, vagy ha nem volt más lehetőség, akkor azok lehető legpontosabb rekonstrukciójára – saját megfogalmazása szerint akkor is, ha gyakran meg kellett küzdenie a politikával, mert sok műemléket akartak a megrendelők átváltoztatni, megcsonkítani – tevékenységével nagyban hozzájárulva a hazai díszítő-ornamentális örökség fontos darabjainak megőrzéséhez, továbbörökítéséhez.

Budapesten született 1910-ben. Hét testvére volt. Édesapja, aki szobafestő-mázolóként kezdte, később díszítőfestőként is elismert szakember lett, és bár nem végzett művészeti iskolát, azaz autodidaktaként szerezte meg tudását, az 1910-es Párizsi Világkiállítás magyar pavilonjának díszítéseit festette meg. Takáts Ferenc minden nyáron az említett apai műhelyben gyakorolta a szakmát. A polgári iskola után elvégezte az Iparrajz Iskolát, majd a szobafestő-mázoló szakképesítés megszerzése után felvették a főiskolára, de ahogy visszaemlékezésében mondja: „Szüleim szegény emberek, nem tudták a tanításomat fedezni.” A díszítőfestést választotta hát élethivatásaként, bár egy darabig foglalkozott az operaéneklés gondolatával is. Az iskolák elvégzése után édesapja beajánlotta egyik mestertársához, idősebb Beszédes Lászlóhoz, aki ekkor Szegeden a Fogadalmi templom díszítésén dolgozott. Tudását az egyes munkákon szerzett tapasztalatokkal tökéletesítve, Takáts Ferenc később – még fiatal festőként – részvett a Budaörsi és a Rózsák terei görög katolikus templom festésében is.

A világháború során hadifogságba került. Először szénbányában dolgozott, de hamar megtalálta az utat a szakmához a hadifogság körülményei között is. Néhány társával kifestették a parancsnokság szobáit, festményeket másoltak, portrékat festettek. Három és fél év múlva tért vissza.
1948-ban kezdődött meg az Országház kupolájában és főlépcsőházában a háborús károk helyreállítása, amely munkálatokban, feltehetően a Beszédes cég alkalmazásában, Takáts Ferenc is közreműködött. Amikor a felújításban részvevő cégeket államosították, őt bízták meg a majdani Országos Szakipari Vállalat (akkor Épületfestő és Mázoló Nemzeti Vállalat) díszítő festő részlegének megszervezésével. Díszítő festés, aranyozás, üvegfestészet, mozaikok készítése és restaurálása, rekonstrukciója volt a vállalat feladata. Az általa létrehozott „műhely” építésvezetőjeként, 1971-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig, az Ő irányításával készült többek között a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum, a Tudományos Akadémia, a Mátyás-templom ornamentális festészeti díszítéseinek rekonstrukciója. Legkedvesebb munkái az Operaház és az Országház voltak.

Tervezett is, középületek díszítő-kifestését. Többek között Hódmezővásárhelyen a Városháza leégett dísztermének mennyezeti festését és Martfűn a római katolikus templom új kifestését. 1963-ban vették fel a Képzőművészeti Alap tagjai közé. Folyamatosan kapott megbízást falképek, sgraffitók és ornamentális festések restaurálására. Kollégáival az Operaház, a Kodály-köröndi MÁV-ház és az Egyetemi Könyvtár restaurálási feladatain is dolgozott. Hosszú éveken át szakmai tanácsadója volt a Pécsi püspökségnek, tevékenyen részvett a székesegyház restaurálási feladataiban is. Nyugdíjazása után négy évig tanította esténként az ORSZAK házi tanfolyamán az arra érdemes fiatalokat a díszítőfestés szakmai fogásaira.

Mindenre kiterjedő szakmai tudására alapozva az ornamentális díszítések megmentését tekintette elsődlegesnek, és az eredeti díszítő-kifestések ismeretében inkább azok pótlását, mint új alkotásokkal való helyettesítését tekintette követendő megoldásnak – nemritkán a megrendelői elgondolások, törekvések ellenében is. Szinte élete utolsó pillanatáig dolgozott. Amikor már nem tudott felmenni az állványra, akkor sem tette le az ecsetet. Otthon festett táblaképeket.

Munkája lényegét, díszítő-festői ars poétikáját a Mátyás-templom restaurálásának befejezésekor ő maga így írta le: „Reméljük, hogy a jövő generáció, akik ezt a műemléket öröklik, és akiknek feladata lesz újra restaurálni, éppen olyan szeretettel és szaktudással nyúlnak ehhez a műhöz, mint ahogy mi igyekeztünk ezt tenni, mert amit minél későbbi nemzedékek számára meg tudunk menteni annál értékesebbé fog az válni a jövő nemzedéknek.” Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Műemlékvédelmi Pantheonja nagy tisztelettel és szeretettel kíván emléket állítani Takáts Ferencnek, példaként állítva őt általa említett jövő szakember-nemzedékek elé.

ICOMOS MAGYAR NEMZETI BIZOTTSÁG EGYESÜLET
1014 Budapest, Táncsics Mihály u. 1. 3/308.
Tel/fax: 06 1 2254-966
Tel: 06 1 2254-965
E-mail:
© 2006 ICOMOS - Impresszum

Impresszum infó

Kreatív weboldal készítés: Senswerk