Jump to content

2012

Műemléki Világnap 2012-ben

Az ICOMOS 1983-ban határozta el, hogy meghirdeti a műemlékek világnapját, hogy ezáltal is felhívja a figyelmet a műemlékvédelem fontosságára, lehetőségeire és szükségességére. 1984 április 18-án tartottuk meg először a Műemléki Világnapot, amiről azóta minden évben egyre szélesebb körben, egyre több országban tartanak megemlékezést.
Világeseménnyé nőtte ki magát a 29 évvel ezelőtt meghirdetett kezdeményezés. Minden évben egy ICOMOS által meghirdetett témára szerveződnek az események a világ legtöbb országában. Természetesen lehetőség van arra, hogy a helyi sajátosságokhoz, vagy a műemlékvédelem aktuális problémáihoz igazodva módosuljon a kapcsolódó szakmai program, ahogy az eddig is történt hazánkban is. Ettől függetlenül az elsődleges cél, hogy a műemlékvédelem közüggyé váljon, a társadalom minél szélesebb rétegei ébredjenek rá, hogy múltunk, kulturális örökségünk érték és lehetőség.
Kulturális, gazdasági, közösségi, történelmi hagyományaink megőrzése nélkül nincs saját jövőnk, arctalanul mások megbecsülésére sem számíthatunk. Ugyanakkor az a kincs, amiért mi vagyunk a felelősek, mások számára is érték - egyetemes érték, de ennek elfogadtatása, közvetlen vagy közvetett megmutatása másoktól nem várható. Minden kultúra az egyetemes kultúra része, de hogy igazán azzá tud-e válni, az elsősorban az adott közösségen múlik, akik helyben felelősek értékeik védelméért. Más tisztelheti és elismerheti örökségünket, de távolról ebből csak annyi látszik, amennyit látni engedünk, csak annyi értelmezhető, amennyit magunk feltárunk belőle. Önbecsülésünktől függ hagyományainkhoz való kötődésünk. Mások irántunk való tisztelete elsősorban azon alapul, hogy hogyan ápoljuk hagyományainkat, hogyan tesszük érthetővé kultúránkat úgy is, mint az egyetemes kultúra részét. A műemlékvédelem a nemzet, a közösség összetartó erejének legfőbb szimbóluma és akkor ad rangot a helynek, ha mindenki számára hitelesen tudja átadni történeti, kulturális, eszmei értékéből fakadó üzenetét. Praktikusan kifejezve ez az a terület, ahol a legkisebb ráfordítással a leglátványosabb és leghatásosabb eredmény érhető el, kiváló megtérülési mutatókkal. A műemlékvédelem nem pénz, hanem elsősorban szemlélet kérdése.
A műemlékvédelem feladatköre is megváltozott az elmúlt évtizedekben. A változó világ, az urbanizáció, a gazdasági és a társadalmi átalakulások, az informatika kiváltotta robbanásszerű fejlődés, a kultúrák keveredésének felgyorsulása, a politikai változások,…stb. új kihívások elé állította az örökségvédelmet. Ezért nagyobb összefüggésekre terjed és kellene, hogy ki is terjedjen a figyelem, hiszen egy magasházakkal körbevett román templom már nem tudja közvetíteni azt a gondolatiságot, aminek a jegyében megszületett. Vagy például egy erőműhöz kapcsolódó szállítási útvonal szó szerint dönthet romba még álló értékeket.
De az is múltunk fontos része, amit pár éve még nem is értékeltünk. Nem sokáig, de még itt vannak például azok az ipari, vagy modern épületek, ami fölött átlépett az idő. Kiváltásuk sokak számára az eltörlést jelenti, nem gondolva arra, hogy ma pontosan ezek az értékek vannak a legnagyobb veszélyben. Értékeinknek csak a töredékét ismerjük, feltérképezésük és inventarizálása halaszthatatlan feladat. Ha nem fordítunk ezekre a kérdésekre kellő figyelmet, a jövő generációi ezeket a korokat csak digitális adatbankok segítségével ismerheti meg.
A világ legtöbb országában ugyanazok a műemlékvédelmi kérdések foglalkoztatják a szakembereket. Ezért tartja fontosnak az ICOMOS, hogy kidolgozza a követendő nemzetközi műemlékvédelmi követelményeket, elveket és elvárásokat. (Ennek a gyűjteménynek a második kiadását 2011-ben adta ki az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága.) Az elv azonban kevés, az egységes szellemiséget képviselő műemlékvédelmet szolgáló intézményrendszer feltételét is szükséges megteremteni. Nekünk különösen fontos, hogy ez megtörténjen Magyarországon is.
Az egyre nagyobb veszélynek kitett természeti és kulturális örökségünk védelmére 1972-ben az UNESCO elfogadta az 1975-től életbe lépő Világörökségi Egyezményt.  Az emberiség szempontjából egyetemes jelentőségű értékek megőrzése nemzetközi fellépést, összefogást kívánt, az egyezményt elfogadó tagországok Világörökség Bizottságot hoztak létre. (A Bizottság mellett állandó műemlékvédelmi szakértő testület az ICOMOS, a természetvédelem területén az IUCN, a konzerválás területén pedig az ICCROM.) Az idei Műemléki Világnap fő témájának a Világörökségi Egyezmény 40 éves évfordulójáról való megemlékezést ajánlotta az ICOMOS.
Erről a témáról sem megfeledkezve a nagy, és elismert hagyományra visszatekintő magyar műemlékvédelemnek tartozunk azzal, hogy több más hajdan volt jelentős eseményünkről is megemlékezzünk. Idén 140. évfordulóját ünnepeljük a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága megalapításának. A szervezet 1872-ben, Henszlmann Imre és Schulek Frigyes közreműködésével jött létre. Innen eredeztetve a magyar műemlékvédelem intézményrendszerének története 140 évre tekinthet vissza.
55 éve, 1957-ben, alakult meg az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, ami példamutató szakmai komplexitással és szakember gárdával segítette és támogatta a kutatást, a helyreállítást és még a karbantartás segítésére is jutott lehetőség.
40 éve, 1972-ben Budapest adott otthont az ICOMOS III. Nemzetközi Közgyűlésének, aminek szakmai súlya jelentősen hozzájárult a nehéz politikai környezetben a magyar műemlékvédelem hazai, politikai elismerésének.
25 éve, 1987-ben fogadta el a Világörökség Bizottság  az első magyar helyszíneket, ekkor lett világörökség Hollókő és Budapesten a Duna-part és a budai Várnegyed, amire a szabályozatlanságból, az értetlenségből és spekulációból eredő konfliktushelyzet ellenére azóta is büszkék lehetünk.
10 évvel ezelőtt, 2002-ben Budapesten tartotta a Világörökségi Bizottsági az évi rendes ülését, ahol a tokaji borvidék elnyerte a világörökség címet, ekkor terjesztették ki a budapesti helyszín határát az Andrássy útra, a Hősök terére és a millenniumi földalatti vasútra is.
Az évfordulók sokasága csak azt jelenti, hogy a magyar műemlékvédelemnek volna miről megemlékeznie a Műemléki Világnapon. Soha nem volt olyan mértékben szüksége a magyar műemlékvédelemnek az összefogásra, a társadalom minél szélesebb körben való bevonására, a kultúra és ezen belül a műemlékvédelem érdekérvényesítő képességének felerősítésére, mint ma. A minket körülvevő környezet, a jelenlegi nevelési, az oktatási rendszer nem segíti a társadalmi és közösségi érdekek kialakulását és érvényre juttatását, a közigazgatási rendszer ma nem teszi lehetővé, hogy a fejlesztők, a közösség, a műemlék-tulajdonosok szakmai partnerre és hozzáértő szakemberekre leljenek. A klasszikus felügyelet felszámolása és a támogatási, vagy ösztönző rendszer teljes hiánya révén magukra maradnak a tulajdonosok a fenntartás minden gondjával. Fejlesztés esetén még nagyobb az értetlenség, a lehetőségek feltárásáig sem jutnak el megfelelő partner hiányában. Szétesett a műemlékvédelem képviselete, ez meglátszik intézményrendszerén is. A megalapozatlan, rossz döntések sokasága következtében elmulasztjuk a lehetőségeket - átírjuk, vagy eltüntetjük kulturális örökségünket, hiteltelenné tesszük teljes múltunkat. Ezt ma teljesen jogszerűen azok teszik, akik teljes jogú – de nem örökre szóló - tulajdonosai olyan több száz éves értékeknek, amelyek elsősorban a minket követő nemzedékekhez szólnak. A rövidtávú látszat haszonért adjuk fel múltunkat. Ismert, hogy üveggyönggyel mit lehet elérni.

A 2012-es Műemléki Világnap társadalmi környezete a ma kialakult helyzetet jellemzi mindenhol, így itthon is. Számos érdekes és értékes programot hirdetnek helyi közösségek, szervezetek. Ezek egymástól teljesen független, örvendetes kezdeményezések. A Műemlékvédelmi Világnap közös ünnep, az ünnep általában a megemlékezésről, az összefogásról, az összetartozás érzés elmélyítéséről a közös célhoz kötődő feladatokról szól. Tudnunk kell ünnepelni és meg kell teremteni az alkalmat az ünnepre akkor is, amikor Henszlmann Imre táblája még megvan a KÖH épületének oldalfalán, de a róla elnevezett utcát ma már Ibolya utcának nevezik. A hivatalos műemlékvédelem folyamatos átrendeződésével tanácstalanul tekint az őt is jelentősen érintő helyzetre.
Az ICOMOS minden évben a műemléki világnapon hirdeti ki a legkiválóbb műemlék-helyreállításoknak járó ICOMOS-díjat. Ekkor mutatja be okulásul a Citrom-díjat kiérdemelt helyszíneket, ahol azok a jelenségek tűnnek elő, amelyek nem értékeink védelmét segítik, hanem az értékek pusztulását siettetik. A korábbi évek gyakorlatától eltérően idén a hivatalos műemlékvédelmi szervezet - talán korlátozott lehetőségeire való tekintettel - nem lát lehetőséget (vagy okot?) az ünneplésre a Világnapon. Ugyanakkor a társadalmi megbecsülés tekintetében fordulatot jelenthet, hogy – ahogy a meghívó fogalmaz - a Műemléki Világnap hónapjában az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága bizottsági nyílt nap keretén belül ünnepi örökségvédelmi konferenciát tart. Csak ez az alkalom nyújt lehetőséget a magyar műemlékvédelem 140 éves évfordulójáról való megemlékezésre, ekkor kerül sor a műemlékvédelmi díjak átadására is. Ezért idén e rendezvényhez alkalmazkodva az ICOMOS sem a Világnapon, hanem április 20-án adja át az ICOMOS-, és a Citrom-díjakat.
A Műemlékvédelmi Világnap azonban számunkra is alkalom, hogy ezen túl is csatlakozó rendezvénnyel adjunk lehetőséget műemlékvédelmünk fontosságának a hirdetésére. Ezért a budapesti világörökségi helyszínen, egy mintaszerű helyreállítás bemutatására kerül sor. 2012 április 18-án a Bazilika vezetéssel történő megtekintését szervezzük előzetes bejelentés alapján. Sok más mellett, a további fejlesztési elképzelésekkel kapcsolatos műemlékvédelmi problémákat a helyszínen ismerhetjük meg.

Nagy Gergely

ICOMOS MAGYAR NEMZETI BIZOTTSÁG EGYESÜLET
1014 Budapest, Táncsics Mihály u. 1. 3/308.
Tel/fax: 06 1 2254-966
Tel: 06 1 2254-965
E-mail:
© 2006 ICOMOS - Impresszum

Impresszum infó

Kreatív weboldal készítés: Senswerk