Jump to content

Dr. Fejérdy Tamás beszéde

Különleges alkalomra gyűltünk itt össze, legalábbis jómagam egészen biztosan nem emlékszem hasonlóra sem az immár több évtizedes műemlékes, sem az ICOMOS-os pályafutásomból.
Olyan intézmény létrejöttéről van szó, amely egyetlen személy, Dr. Román András látszólag szubjektív válogatása, munkája és rendszerető-rendszerező törekvése eredményeként az egész szakmai közösség számára válik hozzáférhetővé.
Mindkét állítást fontosnak, és ezért valamivel bővebben kifejtendőnek tartom.
Kezdjük a történeti, azaz időrendi sorrendnek is megfelelően a személyes vonatkozással. Bár azt hiszem, nem tévedek abban, hogy Dr. Román Andrást ebben a közben, az itt megjelentek számára tényleg nem szükséges sem bemutatni, sem méltatni, mégis, nagyon fontosnak, és mostani ünnepi avatás szempontjából döntőnek tartom, hogy először Róla és az Ő munkásságáról szóljak.
Arról a szerteágazó tevékenységről, amelyet András a műemlékvédelem szinte minden ágában kifejtett, és amely számára is és számunkra is elképzelhetetlen lett volna anélkül a mindig friss, mindig fogadókész érdeklődés nélkül, amely András személyiségének egyik lényegi vonása. Legyen szó a műemlékvédelem és az urbanisztika kapcsolatáról, amelynek meghatározó jelentőségére éppen ő mutatott rá talál a legkorábban is, de biztos, hogy a leghatásosabban és a legkövetkezetesebben… vagy legyen szó a népi építészeti emlékek sajátosságairól; a műemlékvédelem társadalmasításáról, nagysikerű hazai és nemzetközi rendezvényekről és persze oktatás-képzés műemléki ügyeiről.
Minderről persze úgy, hogy a hazai és – ha lehet, még átfogóbb mértékben – a nemzetközi környezetet, mármint szakmai környezet csaknem teljes lehetséges közegére való kitekintéssel és beletartozással élő és alkotó részévé vált maga is.

Román András nagyszerű írásai, mindig nyomdakészre kidolgozott előadásai és beszédei – természetesen egyszeri, megismételhetetlen személyes alkotások, azaz nem következnek automatikusan ebből a közegből és az általa kialakított (egybegyűjtött) anyagról, de mégsem egészen függetlenek ettől.

Nagyon jónak és fontosnak tartom, hogy az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága felkarolta és idáig juttatta azt a kezdeményezést, hogy ez a Román András Archívum így, egyben tartotta az András által egybegyűjtött anyagot, fennmaradjon. Ha lehet – és lehessen! – még nagyobb köszönet illeti Szekeres Varsa Vera Asszonyt, aki ezt a kezdeményezést kezdettől fogva és alkotó módon támogatta – pontosabban: hozzájárult ahhoz, ami e hozzájárulás nélkül nem is lett volna megvalósítható. Vera „Igen”-je nem egy statikus-passzív egyetértést, hanem a folyamatosan fenntartó együttműködést jelzi ezen archívum számára. Román Andrásnak az egyik, szélesebb körben talál kevésbé ismert műve: diapozitívok ezreinek a félelmetesen rendben tartott, ezért jól használható módon a szakma szolgálatába való állítása. Ennek hozzáférhetővé tétele végképp Vera asszony különlegesen nagy értékű hozzájárulása a Román András archívumhoz.

Még sokat, és főleg nagyon szívesen beszélnék Andrásról… de ezt most mégsem folytatom. Minden előadásomban kell, hogy említsem, hivatkozzam, utaljak rá – tényleg jelen van számomra… így aztán még fájdalmasabb a hiánya. Ez az, ami miatt mégsem tudom folytatni, illetve ami miatt a másik állításra térek át, azaz a szakmai közösség számára hozzáférhetővé tett archívumról szólnék még:

Mert bár egyetlen személy, Román András tükrében látja és láttatja a szakmai – műemléki világot ez az Archívum – ez önmagában egy egész univerzumot tükröz!
Elsődleges értéknek tartom, hogy nemcsak egy gazdag szakmai forrás-anyagról van szó, persze arról is! – hanem egy történelmi fotó is ez egyben: a műemlékvédelem, a magyar műemlékvédelem egy fontos időszakáról. Más szavakkal: ez az Archívum egyszerre nyújtja az egyes részletek tanulmányozhatóságának a lehetőségét, akár máshol fel sem lelhető dokumentumokra gondolva, és így is méltó elemzésre, akár átfogó kutatásra, mint egyetlen egész, mint egy mű. Mondhatnánk persze, hogy bármennyire a tudatosság és a rendszerezési készség és hajlam vezette Andrást, mégis sok esetlegesség lehet abban, hogy éppen mi került, mi van ma az Archívumban.
Én meg azt válaszolom erre, hogy igen, lehet – de ez a látszólagos hiány valójában saját magában is megjelenít valamit a saját korából, a létrejöttének körülményeiről, lehetőségeiről, adottságairól – és el nem felejtendő módon: Román András személyes dinamizmusáról.

Az Archívum, ahogy ma láthatjuk, és felavatva használatba vehetjük, sokak közös erőfeszítésének gyümölcse. Ismételt köszönet illeti Szeres Varsa Verát; az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Titkárságának valamennyi munkatársát (nem feledve a sikeres pályázatokat készítő Illy Lucát sem, aki csak „volt munkatárs”): azaz:  Keller Annamáriát, Pakulár Ibolyát, ideértve Kovács Erzsit is persze köszönet a KÖH-nek a helyért, remélve a folyamatosságot ebben a támogatásban is!

A könyvtári rész, azaz a dokumentációs rész katalogizálását Lázárné Szanádi Csilla készítette, elfogulatlanul mondanám, hogy osztályon felüli minőségben.
Ugyanezt mondhatjuk el – a köszönetet és a minőségi elismerést – illetően – Horváth Gellért munkájáról is, aki a WEB, azaz világháló megjelenést készítette, ami nemcsak szép (ez is fontos!) de jól kezelhető is, és köszönet Szegedi Krisztiánnak, akinek szintén a honlap életre-keltésében volt jelentős szerepe.

Korszerűen itt kellene befejeznem a web címmel, azaz a www.romanandrasarchivum.hu
említésével.

Mégis, még egy köszönetet sehogyan sem szeretnék elfelejteni. Ez pedig Andrásnak szól, aki mindezzel és még annyi mással megajándékozott, és folyamatosan megajándékoz bennünket.

Köszönjük.        

Budapest, 2007. december 7.

ICOMOS MAGYAR NEMZETI BIZOTTSÁG EGYESÜLET
1014 Budapest, Táncsics Mihály u. 1. 3/308.
Tel/fax: 06 1 2254-966
Tel: 06 1 2254-965
E-mail:
© 2006 ICOMOS - Impresszum

Impresszum infó

Kreatív weboldal készítés: Senswerk