Jump to content

Díjak és Citormok

Díjak és citromok
avagy milyen felnőtt lesz a félrenevelt gyermekből?

 

Igen nagy visszhangot váltott ki az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság idei műemlékvédelmi Citrom-díjakkal kapcsolatos döntése. A díj célja, hogy felhívja a figyelmet a műemlékeinket veszélyeztető legújabb jelenségekre. De felismertük, hogy a kedvező példák - vagyis az eredmények - bemutatása még fontosabb és még tanulságosabb lehet. Ha a kiváló eredményekre is ráirányul a figyelem, szemléletükkel még talán mintául is szolgálhat más helyreállításoknál. 2006-ban ezért hoztuk létre az ICOMOS-díjat.

Ma az ICOMOS-díj az egyetlen olyan díj, ami a színvonalas és példamutató műemlékhelyreállítást ismeri el. A műemlékvédelem számos szakterületének és befektetők, tulajdonosok, kivitelezők, a környező lakosság, a hatóságok, stb. összefogásával születhet ez a díj. Tudjuk, hogy közös értékmentő törekvés nélkül nem lehet szakszerű műemlékhelyreállításról beszélni. Bízunk abban, hogy a legnagyszerűbb helyreállítások elismerésének is lehet kiemelt hírértéke. Az ICOMOS-díj azoknak elismerés, akik a megfelelő környezetben tudtak élni a lehetőséggel, és példaértékű módon oldották meg a műemlék helyreállítását. Az elismerésre méltó helyreállítás példájával mintává és forrássá válhat minden újabb műemlékvédelmi feladatnál.

Sajnos korunk magában hordozza, hogy a jónak nem tudunk szívből örülni. Nagyobb szenzáció, ha a rosszal lehet foglalkozni. A műemlékeinket legjobban veszélyeztető káros jelenségek bemutatására létrehozott Citrom-díjunk alapításának már az első évében, 2005-ben láttuk, hogy mint minden negatív példának ennek is túl nagy a „népszerűsége”. Az újságokban a legkülönfélébb értelmezések láttak napvilágot. Ezért fontos kijelenteni, hogy az eredeti elhatározásnak megfelelően természeténél fogva ezt a díjat sem kaphatja személy, csak a sajnálatos jelenség. Több szervezet, intézmény, szak-, és nem szakértő közreműködésének szerencsétlen „összedolgozása” szükséges egy ilyen díj „kiérdemléséhez”. Ezek mögött általában olyan társadalmi jelenség, kulturális háttér, nemtörődömség, felelőtlenség húzódik - és még sorolhatnánk tovább a műemlékeket súlyosan veszélyeztető emberi megnyilvánulásokat – ami pusztítja műemlékeinket, és kifejezetten árt a magyar műemlékvédelem ügyének. A díj célja, hogy a kedvezőtlen folyamatokra felhívjuk a figyelmet. Még azt sem tartjuk lehetetlennek, hogy egyes esetekben az adott műemlék sorsa jobbra is fordulhat.

Az idén Nagyszeben megtartott ICOMOS nemzeti bizottságok európai elnökeinek tanácskozásán megbeszéltük az európai műemlékvédelem aktuális gondjait. Biztos, hogy nem véletlen egybeesés, hogy a magyar Citrom-díjjal „értékelt” jelenségek az európai műemlékvédelemnek is ugyanolyan komoly gondjai:

Meglepően több országban különös aggodalomra ad okot, amikor kizárólag az elvi rekonstrukció lesz a műemlékhelyreállítás alapja. Még ettől is nagyobb baj, amikor a műemlékvédelem szempontjait háttérbe szorítva az új tulajdonosok új romantikus környezet alakításra törekedve zabolátlanul építik vissza a történeti várakat. Új látványt teremtenek, de nem törődnek azzal, hogy a hiteles múlt semmissé válik.

Továbbra is gondot jelent, hogy az európai előírások és a kötődő európai pályázati rendszer merevsége nem segíti a műemlékvédelmet. A tervezést előkészítő kutatás - ha forrás hiányában elmarad - későbbi eredményeivel nem módosíthatja a megalapozatlan, ám már elfogadott terveket.

Ugyanilyen fontos a régi épület újrahasznosításánál az új funkció és az épület meglévő adottságai közötti összhang megteremtése. Ha ez már eredetileg sincs meg, annak a műemlék látja kárát. Üzemeltető, beruházó, tervező, kutató, kivitelező, befektető, önkormányzat, bármely programalkotó, a szakhatóságok sokszor egymásnak ellentmondó előírásaikkal mind részesei lehetnek egy félresikerült vállalkozásnak. Az alkalmatlan funkció, a túl sok pénz, vagy téves befektetési törekvések, a környezetidegen értelmetlen fejlesztések mind károsan hathatnak műemlékeinkre. A díj a figyelem felkeltést szolgálja és szeretne tükröt mutatni a társadalomnak a „műemlékhelyreállításnak” vélt, visszafordíthatatlan műemlékkárosító jelenségeknél …. és ez teljesen független az építtető eredeti döntése vagy célja mögött meghúzódó jószándéktól.

A díj céljától és természetétől teljesen idegen, amikor a Citrom-díjjal kapcsolatban személynév, vagy bármi személyeskedés hallik. A Citrom-díj olyan jelenségeket mutat be, ahol az enyészet és a pusztulás nyer teret, vagy tévútjaival még a legjobb szakembert is megakadályozza abban, hogy a szakszerű műemlékvédelmet tudja szolgálni. A kialakult közeg alkalmatlan arra, hogy értékmentésről lehessen beszélni..

Díjunk csak akkor érheti el célját, ha a főhangsúly az ügyön marad. Csak akkor várhatunk társadalmi szemléletváltást a műemlékvédelem területén, ha magát a jelenséget tudjuk elemezni. Ez szolgál tanulságul. Akkor tanultunk belőle, ha sikerült megakadályozni a műemlékkárosító helyzetek újbóli kialakulását.

A műemlékvédelem társadalmi és közösségi tevékenység, nem néhány ember ügye. A hozzá nem értés nem jogosít fel senkit arra, hogy pusztítsa értékeinket. A műemlékek sorsa ma leginkább azon múlik, hogy kivel hozta össze szerencséje, vagy szerencsétlensége. A Citrom-díj célja, hogy a szerencsétlenség elkerülhető legyen, az ICOMOS-díj a szerencsének szeretne nagyobb esélyt adni. Ugyanakkor a műemlékvédelem nem lehet „szerencse” dolga. Műemlékeink sok helyen a túlélésükért küzdenek, és szemléletváltás kell ahhoz, hogy szakszerű segítségre számíthassanak - pedig rászorulnak.

Citrom-díjaink igazolják, hogy sokszor még a nagy anyagi áldozatokat követelő jószándék vezérelte munkák sem a szakszerűséget képviselik, hanem a műemlék múltjától független közösségi elvárást szolgálnak. A műemlékvédelmi szemléletet teljesen nélkülöző lázas építési tevékenység számos – amúgy elkerülhető - konfliktushelyzetet teremt. A megbízók értetlenül állnak a helyzet előtt, a műemlékvédelemért felelős hatóság fellépését kötözködésnek tekintik. Haladást gátló konzervatív beállításnak bélyegzik a hozzáértők véleményét. Ha rosszul nyúlnak egy történeti épülethez, a kifogások után a tulajdonos valóban nyűgnek tekintheti a műemlékét. Senki nem azt látja, hogy átmenetileg egy tulajdonosra bízott közös érték mindeközben felelőtlenség áldozata lett.

A Citrom-díjak értetlen visszajelzései pontosan igazolják, hogy a társadalom csak távolról szemléli a műemlékvédelmet. Ugyanúgy értetlenül áll előtte, mint a félrenevelt kamasz előtt, akinek a szülei mindig csak a javát akarták. A túláradó szülői szeretet és a nemtörődömség egyaránt torz személyiségű felnőtté neveli a születésekor még kiegyensúlyozott gyermeket. Lehet, hogy a kor szelleme, vagy a tájékozatlanság és a nevelés hiányossága, hogy ma a társadalom elvárásai egyre inkább eltérnek a műemlékvédelem felelős szakmai követelményétől. Értéket, örökséget értékelő világban, múltját tisztelő közegben ennek összhangban illenék lennie.

Bízunk abban, hogy az értékmentés, a műemlékvédelem hamarosan társadalmi igénnyé válik.

ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság

2007

ICOMOS MAGYAR NEMZETI BIZOTTSÁG EGYESÜLET
1014 Budapest, Táncsics Mihály u. 1. 3/308.
Tel/fax: 06 1 2254-966
Tel: 06 1 2254-965
E-mail:
© 2006 ICOMOS - Impresszum

Impresszum infó

Kreatív weboldal készítés: Senswerk